~Kelsey White története

Hatodik rész - A volt barátnő

2011. aug. 31. 18:26 - írta csakLilla

-Pontosan ma van a napja annak, hogy három teljes hete járunk!-mondta Peet.-Azt hiszem, ezt meg kellene valahogy ünnepelnünk...nem gondolod?-majd felém kacsintott.

-Hát, rendben.De miben töröd a fejed?

-Mondjuk egy piknik? Délután?

-Hm... nem hiszem, hogy ráérnék. Dorothy-nak ma van a szülinapja, és úgy igazából még semmit nem vettem neki.-arcát pásztáztam, abban reménykedve, hogy némi együttérzést vélek majd felfedezni.

-Öhm. Azt hiszem, mintha nekem is említette volna, hogy nem bánná, ha megjelennék. Nem tudod, mit szeretne Dor?

-Szerintem nálam jobban senki nem ismeri. Ha akarod, helyetted is megvehetem...

-Megköszönném, édesem.-majd homlokon puszilt, és átölelt.

A délelőtt követően még beszélgettünk Peterrel, majd elmentem a plázába vásárolni.
Minden ajándékboltot végignéztem, de semmi egyedit nem találtam...így a ruházat mellett döntöttem. Pont egy butikban nézelődtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki vizslat. Egy nő volt az. Hosszú ballonkabátba, maxi csizmában és hatalmas kalappal a fején, ami a fél arcát elrejtette. Tovább álltam hát, de akkor is a sarkamban maradt. Megszaporáztam lépteimet, de mint az árnyékom, úgy követett. Ekkor hirtelen megfordultam, és átellenben találtam magam vele. Körülbelül öt méter lehetett kettőnk között a távolság. Felemelte a fejét. Hosszú, fekete, hullámos fürtjei, megcsillantak a neonlámpa fényében. Makulátlan arcán, sötétzöld szeme felett, füstös smink fedte bőrét. Többnek nézett ki mint húsz. Gyönyörű volt. 
Megdermedten álltunk mind a ketten, míg végre sikerült valami hangot erőltetni magamba.

-Miért követsz?

-Tudnod kell valamit!-arca komoly és rezzenéstelen volt. Elképedtem. Mégis mit kellene tudnom egy vadidegentől?

-Miről?

-Peterről.-megállt az ütő bennem. Mi csoda?

-Mi...Mit?-dadogtam. Két lépést tett felém majd folytatta.

-Felejtsd el őt! Nem hozzád való! Azt hiszed, hogy szeret? Nagyot tévedsz.

-Mégis ki vagy te?-faggattam ingerülten.

-Kate B...

-Peter Kate-je?-vágtam közbe.

-Igen.-sóhajtott.-Szóval beszélt rólam.

-Csak megemlítette a neved...akkor te lennél az exe.-nem akartam elhinni. Nem azt, hogy Peter elhagyta ezt a lányt, és nem azt, hogy most itt állok vele szembe. Hanem, hogy Peet engem választott, egy ilyen nő után, akivel bármiben összehasonlítanának, magasan ő nyerne.

-Mit mondott még rólam?

-Semmit.-böktem rá.-Mit akarsz tőlem?

-Már mondtam. Figyelhetnél jobban is! Én csak segíteni szeretnék, hidd el. Nem akarom, hogy később nagyobb fájdalom érjen. Peter nem szeret téged, csak engem akar veled elfeledtetni! De ez soha nem fog neki sikerülni, mert minket egymásnak teremtettek. Nézz rám.-egy kirakat üvege elé vezetett, ahol jól látszódtunk mind a ketten.-Nézd a hajam, a testem, az idomaim, az arcom, a ruhám...most pedig nézz magadra! Koszos melegítő és egy régi sportcipő, a frizurád aligha látott még balzsamot, az alkatod egy átlagos tizenévesével egyenlő...-a szemem megtelt könnyel-sosem leszel elég jó neki!-kicsordult egy csepp, és lefolyt az államig, ahonnan lecseppent.-Csak nem sírsz?! Nem akartalak megbántani...de ez így sokkal jobb lesz mindkettőtöknek.-majd elsétált.

Én lerogytam a földre, hátamat az üvegnek támasztottam. Majd zokogtam. Úgy éreztem, ennek a napnak befellegzett. Majd pár perc múlva összeszedtem minden erőmet, és elindultam megvenni az ajándékot.

Mikor hazaértem, átöltöztem és kisminkeltem magam, hogy kevésbé legyen feltűnő, hogy bőgtem, majd rohantam Dor partijára, késésben voltam. Útközben megnéztem a nem fogadott hívásokat, aminek hetven százalékát Peet-től kapottak töltötte ki. Négyre beszéltük meg a találkozót, és már öt múlt pár perccel. Hát felhívtam, de nem vette fel. Hagytam neki egy üzenetet:

-Szia édesem! Ezer bocsánat, hogy késtem, de mindjárt ott vagyok! Még egyszer sajnálom, csak valami halaszthatatlan dolgom akadt.-hazudtam.

Pár percre rá meg is érkeztem. Felköszöntöttem Dorothy-t, majd Peet keresésébe kezdtem.

-Nem láttad Peter-t?-kérdeztem Dor-t.

-Azt hittem veled jön. De neked kellene rá vigyáznod, már nem azért!-felkacagott.

-Úgy volt megbeszélve, hogy itt találkozunk...

Ekkor hátulról valaki átölelt. Illata ismerős volt. Csuklóján ezüst karkötő, amit mindig... ez csak Peet lehet az! Megfordultam, majd homlokon puszilt.

-Hol jártál, ilyen sokáig drágám? -kérdezte.

-Hát ugye sürgősen...szólt anya, hogy ugorjak be hozzá az irodába, mert... mamámnak ki kellett váltanom a patikából a gyógyszerét.-hazudtam...és elég jól.-Hívtalak telefonon, de nem vetted fel.

-Tudom. Lemerültem.

Ekkor eszembe jutott, hogy hol is jártam valójában, és hogy kivel  is találkoztam. Összerezzentem.Mi van ha igazat mondott? Nagyot nyeltem, majd megráztam a fejem. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom!

-Kelsey! Hahó! Kels. Kelly! Hol járnak a gondolataid?

-Sehol. Figyelek. Mondjad!

-Na ez az... előbb már előbb megkérdeztem egyszer. Szerinted milyen stílusú zene szóljon?

-Mindegy.-ekkor Peter megfogta a kezemet és arrébb húzott.

-Mi a gond?-kérdezte.

-Semmi.

-Tudom, hogy valami van. Láttam az arcodat előbb! Hol jártál egy órája?

-Mi ez, kihallgatás? Már mondtam, hogy a patikában!-feldúlt voltam.

-Kelsey... ne hazudj... tudom, hogy nem ott voltál. Mi történt? Ki vele!-lesütöttem fejem, szégyelltem magam. Majd egy nagyot szippantottam a levegőből és rákezdtem.

-Találkoztam vele.

-Kivel?

-Kate-tel.

-Milye...az exemmel?-megdöbbent.

-Igen.

-Mit tett veled az a szemét ribanc?

-Semmit!

-Az igazat!

-Rendben. De előbb kérdezhetek valamit?

-Igen.

-Szeretsz te igazán?

-Persze, de ezt remélem anélkül is tudod, hogy meg kellene erősíteni.

-Mindennél jobban?

-Mindennél.

-Még Kate-től is?

-Mi? Ez egyértelmű szerintem. Mivel beszélte tele a fejed az az álszent?

-Semmivel.

-Kels, így nem tudok segíteni!

-Nem szorulok a segítségedre.

-De...

-Figyelj, téged választottalak, nem?! Miért tettem volna, ha nem lennék beléd szerelmes?

Elgondolkodtam. Igaza volt.

-Bocsáss meg. Nem akartalak...

-Nem tesz semmit. Csak nem értem, hogy hogy bizonytalanodhattál el.

-Haragszol?-kérdeztem.

-Nem! Dehogy... egykoron velem is ugyanezt tette Kate. Könnyen rá tudja az embereket beszélni mindenre.

-Hogy szakítottatok? Vagy miért?

-Ez hosszú... majd egyszer elmesélem. De most inkább érezzük magunkat jól, és bulizzunk! Nem a kedvenc számod szól éppen?-terelte gondolataimat jobb irányba.

-De, az...

-Hölgyem! Szabad egy táncra?-kérdezte pimasz mosollyal az arcán. Nem tudtam türtőztetni magam, hát beleegyező pillantást vetettem rá. A karomat az övére helyeztem, majd együtt elindultunk a táncparkett felé.

Harmadik rész - A randi

2011. aug. 28. 0:35 - írta csakLilla

Nem tudtam megbékélni azzal a szóval, hogy randi. Egyszerűen nem ment. Peterrel még alig ismerjük egymást, hogy hívhatna randira?! Csak meghálálja kedvességemet az Acapellában, egy vacsorával, kettesben. Na jó, szó mi szó tagadhatatlan, hogy ez egy igaz romantikus randevú lesz, amiről minden lány álmodik már óvodáskora óta. De akkor is furcsa. Dorothy már délben itt volt, hogy felkészítsen a találkozásra. Hiába mondtam neki, hogy már volt pasim, nem Peet lesz az első, úgy tett mintha meg sem hallaná. Minden instrukciót elmagyarázott, és minden helyzetre felkészített, még arra is, ha Peter megkérné a kezemet. Kiválasztottuk a piros mini koktélruhát, ami igazából Dor stílusához passzolna, de nem mondhattam nemet, annyira szexinek éreztem magam benne.

Gyorsan elrepült a délután. Dorothy-val megnéztünk egy drámát, ami persze elvette mindentől a hangulatomat, de nem volt rossz film, szóval megérte, és estére már amúgy is nyoma sem volt a rossz kedvemnek, hiszen már minden egyébb érzelmet elnyomott az izgalom és a várakozás. Hét előtt pár perccel már a kanapén ültem, mikor kopogtattak. Szívem a torkomban dobogott.

-Nyitom!- és már indultam is az ajtó felé.

-Kösz Kel.- meglepődtem. Ez nem Peter hangja volt. Ez anya. Biztos hamarabb ért véget a műszakja.

-Sziaaa anyu! -és átöleltem.

-Szia drágám! Hé, mi ez a szerkó?! Biztos méregdrága lehetett, de megérte, nagyon csinos! De hova készülsz, csak nem?!

-De bizony. Na de mentem, szia. Majd estefele jövök. Puszi.- közben megpillantottam egy királykék Nissant amint a házunk kocsifelhajtójára tolat. Peet volt az.

-Szia kicsim! Vigyázz magadra!-majd bement a házba.

Közben Peet kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa előttem az ajtót.

-Hűű-ha! Nem mondom, kitettél magadért!- elmosolyodott.

-Köszi, te is!-elpirultam.

Fekete öltönyt viselt, sötétkék nyakkendővel és fehér inggel. Jó állt neki. Beszálltunk az autóba majd elindultunk.

-Na és hogy vagy?-kérdezte megtörve a csendet.

-Jól, köszi. Te?

-Én is.

-Kapcsoljak zenét?

-Ha szeretnél.-majd benyomta a rádiót és egész halkra tekerte.

-Amúgy akarsz valamit tudni rólam? Szívesen válaszolok  rá, mert nekem is lennének kérdéseim.- rám kacsintott a jobb szemével. Majd' elaléltam.

-Hát...öhm. Igen. Melyik suliból jöttél? Sporttagozat?

-Nem, dehogy- nevetett -a ditroiti állami suliból. Ott nincsenek tagozatok.-felnevetett- Ja, hogy miért vagyok, izmosabb mint a többiek? Gyúrni járok, de leginkább örököltem a testalkatom, apám is ilyen volt.

-Csak volt?

-Meghalt pár éve, autóbalesetben, anyámmal. -felszisszentem-Szóval most egymagam élek, egy hatalmas házban a külvárosban. Elég nagy vagyont hagytak rám , amit kamatoztatni tudok a bankban, hogy megéljek. A gyámügy nem foglalkozik velem, én sem foglalkozom senkivel. Elég érettnek érzem már magam ahhoz, hogy egyedül is ellegyek. Meg amúgy is már csak egy-két év és nagykorú leszek.

-Nem érzed magad néha magányosnak? Nagyon hiányoznak?

-De, elég sokszor, pont ezért választottam inkább az edzőtermet. Ott levezetem a felesleges feszültséget, és elvonja egy kis időre a figyelmemet. Hiányozni hiányoznak, de próbálom ezt magamba minél mélyebbre temetni, elfejteni. Így elviselhetőbb. Te vagy az első, akinek erről meséltem.

Megérkeztünk. Peet kiszállt, kinyitotta előttem az ajtót, majd bezárta a kocsit. A bejáratnál vörös szőnyeg fogadott, ami mellett apró lámpák sorakoztak a földön. Beléptünk a terembe. Minden csupa márványból és swarovski kristályból állt. Nem hiába volt ez a város legfényűzőbb étterme. Egy pincér az asztalunkhoz vezetett.

-Italt?

-Igen, kérünk.-válaszolt helyettem is Peter.-Mit szeretnél Kelsey?

-Öhm. Vizet, legyen szíves.

-Nekem egy kólát. Köszönöm!

A pincér átnyújtotta az étlapokat, majd távozott. Próbáltam volna valami tíz dolláron aluli ételt keresni, sikertelenül. Még a saláta is több volt. Hát rákérdeztem Peet -re:

-Te mit rendelsz?

-Öhm azt hiszem, egy körtével párolt Cordon Blue megteszi. Igen ez lesz. Te?

-Hát, öhm. Még nem igazán tudom...

-Figyu! -az étlapról felpillantva, egyenesen a szemébe néztem- Ne törődj az árával, én fizetem. Ez része a hálámnak, amivel tartozom neked.- újra megvillantotta féloldalas mosolyát.

-Köszi, de nem igazán értem még mindig, hogy ezen mit kell hálálni. Bárki megtette volna helyettem is.

-Hm.Látom még mindig nem érted.-lesütötte fejét-Tetszel nekem. Nagyon. Ugye nem gondoltad, hogy minden embert az Acapellába viszek, mert segített?!-felkuncogott, majd komolyabbra fordította a szót- De mindezek mellett is nagyon hálás vagyok. Út közben, mondtam, hogy szeretnék valamit kérdezni. Igazából ezt későbbre tartogattam, de...

Közben megérkezett a pincér és felvette a rendelést.

-De, mi?-kérdeztem.

Mély lélegzetet vett, majd folytatta.

-Talán...lehetne valami köztünk... úgy érzem. De ezt csak te tudod. Kíváncsi lennék, hogy mennyire találod gyorsnak a tempót? És, hogy, igazából...te, kedvelsz-e? Tudod, még senki iránt nem éreztem így. Mikor távol vagy, a közelembe akarlak, mikor a közelemben vagy, még közelebb szeretnélek magamhoz. Alig ismerlek, de máris tudom, hogy az életemet veled szeretném leélni.-kezében a sótartót forgatta, majd felpillantott.

Megdermedtem. Testemet forróság és vágy öntötte el, hogy a karjába ugorjak és igent mondjak. De nem tettem, pedig boldog voltam... de nem felhőtlenül. Csak egy napja ismertem, és tudtam, hogy még nem nyerte el a bizalmamat, bármennyire is szerettem volna. Igyekeztem hangot erőltetni a torkomba, de minden egyes szónál elakadt a levegő a tüdőmben.

-Szóval?-firtatta.

-Nehéz így dönteni. Pár órája ismerlek, alig tudok rólad valamit. Még a teljes nevedet s...

-Peter O'neill .-szakította közbe mondandómat.-Nem muszáj most válaszolni. Gondold át, és ha majd úgy látod, szólj.- arcán az elkeseredettséget észleltem. Nem! Ennek nem így kell történnie. Ha így folytatom, el fogom veszíteni...

-Nem! Peet, mármint Peter, én kedvellek, csak úgy tartom helyesnek, ha minden a maga idejében következik. Először meg kell ismernünk egymást. A testi vonzódás nem minden.

-Tudom...csak egyszerűen nem bírtam magamban tartani.

Meghozták az ételt.

-Köszönjük.-mondtam.-Szóval most akkor mi lesz? Ideiglenes barátság?-vetettem fel Peetnek mosollyal az arcomon.

-Az is jobb mint a semmi...-majd felnevetett.

A vacsora többi részében kérdésekkel bombáztuk egymást. Többet tudtam meg róla egy óra alatt, mint Dorothyról valaha. Valami kibontakozóban volt köztünk.

Későn értünk haza, de nem bántam, régen éreztem ilyen jó magam. Az illata, a mosolya, a kék szemei, mind-mind elraktározódtak az emlékeim között, egy életre.

 

Na, kész a harmadik rész is!:) Jó olvasást! Ja, és ne felejtsd el pontozni!;)

Második rész - A viszonzás

2011. aug. 27. 17:41 - írta csakLilla

Elkísértem Peter-t a terembe, ahol a tanár abba a sorba ültette amelyikben én is voltam, csak egy másik padsorba.

Órán rá-rá néztem, hogy jól van-e, de hát mi baja is lehetne, egy olyan közösségben, ahol az a szerencsétlen Kelsey White is két év alatt csak kisebb horzsolásokat szerzett. Meg amúgy is, egy osztályteremben mégis mi történhet? Szóval nem ezért figyeltem. Valami teljesen más volt az oka.
Talán a kellemes és nem múló bizsergés, amikor rá nézek? Lehet. Talán csak a szokatlan külseje vonzza a tekintetemet (nem igazán van tele az osztály Adonisz alkatú pasikkal) ? Lehet. Talán a biztonság, amit a közelében érzek. Lehet. Vagy a szeme, az ajka, a... Felém pillantott. Tekintetünk egy minutumra találkozott. De rögtön lesütöttem a szemem, mintha szégyellném, hogy nézem. Valószínűleg el is pirultam. Ekkor újra elmosolyodott.

Kicsengetés után rögtön az ajtó fele tartottam, az elsők között voltam, akik kiléptek a teremből. Nem akartam Peterrel találkozni, mert tudtam, hogy zavarba jövök és bunkósságokat mondok. Egyszóval leráztam és Dorothy felé indultam, a tesiterem elé. 
Mikor odaértem, Peter már ott állt, öszekulcsolt kézzel és keresztbe tett lábbal, a falhoz támaszkodva.

-Már váltalak. Meg akarom hálálni, hogy segítettél elvezetni a teremig. Ha te nem vagy, lehet, hogy még mindig itt bóklásznék,  míg rám nem akadna egy tanár, aki aztán beküldetne az igazgatóiba lógásért. Mi a kedvenc kajád vagy kajáldád?

-Köszi, de te is segítettél összeszedni a cuccomat. Így kvittek vagyunk. De... hogy kerültél ide? Tisztán emlékszem, hogy mögöttem voltál. És egyáltalán honnan tudtad, hogy ide tartok?

-Csak gondoltam, nem tudtam. Láttam, hogy sokat beszélgetsz azzal a vörös hajú lánnyal, és hogy alig bírtok elszakadni egymástól. Sejtettem, hogy itt talállak. Hát megszaporáztam lépteimet és az ebédlőnél jobbra fordultam. Arra rövidebb volt.

-És még hogy te nem vagy itt jártas...Cöhh.

-Ha nem látsz szívesen, akár el is mehetek.

-Ne me...! Vagyis ha dolgod van, felőlem.

-Rendben. De a meghívás még áll, ugye? Egy vacsora az Acapellában? Majd felveszlek.

-Azért nem kell túlzásokba esni, tudod milyen drága hely az Acapella? Nekem egy hotdog-kóla is megfelelne...És egyáltalán honnan tudod hogy merre lakom?

-Majd kiderítem. Holnap hatkor? Van megspórolt pénzem elég, szóval az Acapella elég ideális.-elmosolyodott, amit nem bírtam ki, hogy ne viszonozzak.

-Najó. Benne vagyok.

-Akkor csáó.

Peter megfordult és elindult a kijárat felé.
Ekkor Dorothy előbújt az tartóoszlop mögül, széles vigyorral az arcán.

-Na szóval, ki is volt ez a félisten?

-Senki. Csak egy új fiú. Segítettem neki megk...

-Ezt hallottam.-vágott közbe- Nem erre lennék igazából kiváncsi. Tetszik neked?

-Igen. Mondjuk. Fogjuk rá. De kinek ne tetszene?

-Na jó, ez igaz. Akkor úgy kérdezem, mennyire tetszik?

-Kicsit jobban a kelleténél.

-Rendes?

-Túlságosan.

-El tudsz képzelni bármit kettőtök között?

-Talán, igen.

-Na akkor hajrá, indulás a plázába!

-Minek?

-Nem gondolod ugye hogy egy trikóban és egy rövidnadrágban akarsz megjelenni az Acapellában?!

-Nem...de...

-Nincs de!-vágott megint szavaimba.

-Na jó, rendben. Nincs ellenvetésem. Úgy se tudnék veled vitatkozni.

Nyolc órára haza is értünk, bő négy órás shopping után. Dor amennyire antiszociálisnak tűnik, annál inkább szeret az eladókkal diskurálni, egy jobb ár fejében, több-kevesebb sikerrel. Vettünk két pár cipőt, fehérneműt, két koktélruhát: egy kéket, egy pirosat és egy szempillaspirált. A fele megtakarított pénzem ottmaradt. De megérte. Szerettem volna ha Peet szépnek lát. Most már biztos voltam benne, hogy érzek valamit iránta.

 

Kész a második rész. Jó olvasást;) Remélem jól sikerült. Ha bármi észrevételed van, helyesírás, vagy ha úgy gondolod hogy valami változást igényelne, írj. ;)