~Kelsey White története

Tizenötödik rész - Az első munkanap

2011. okt. 11. 17:58 - írta csakLilla

*Bzzz...bzz...bzzz. Csatt*

-Már megint nem sikerült eltalálnom... a francba is... Az a rohadt légy, miért nem hagy aludni?! Mit ártottam én neki?-közben megnéztem az órát, ami pont abban a pillanatban váltott át kereken hatra. -Na mindegy. Akkor már felkelek.-gondoltam magamban, majd kimásztam az ágyból, és elcammogtam a ruhásszekrényemig. 
Kiválasztottam az egyetlen bepakolt fehér selyeminget, és egy sötét szoknyát, magassarkúval. Felöltöztem, fogat mostam, reggeliztem, sminkeltem, 7 órakor pedig már a hotel recepcióján vártam a felettesemre eligazításért. 
-Ön lenne az új recepciós?-kérdezte egy  35 év körüli férfi.

-Igen.-válaszoltam szendén.

-Akkor kérem kövessen.-majd elindult egy 'staff' nevű ajtó felé.

Én gyorsan loholtam utána, akár egy kutya.

-Szóval ez lenne az ön egyenruhája.-mutatott egy kék blúzra és szoknyára, mikor megérkeztünk.-A névkitűzője.-sűrűn bólogattam.-És a szekrénye. Szóval, annyi lenne a dolga, hogy mikor a telefonon hívják, ön átkapcsolja, a szálloda igazgatóságára, illetve az újonnan jött vendégeknek eligazítást tart. Ha bezárják a kártyájukat a szobába, újat ad és satöbbi... a többit majd a régebbiek elmagyarázzák. Szűken ennyi lenne. Ha valamit nem ért, kérdezzen most engem, vagy majd  Daniel-éket.

-Kiket?

-Oh, persze. Elnézést, még el felejtettem bemutatni őket. Jöjjön velem.-majd odavezetett a recepciós pulthoz.-Szóval ők lennének az új kollégái. Daniel és Lilien.-mutatott feléjük.

Daniel-nek hosszú, vállig érő, barna haja volt. Alig múlhatott húsz. Nem volt kigyúrva, de pulyának se tűnt. Szóval olyan átlagos külsővel rendelkezett, mint a régi iskolámban a legtöbb fiú. Hjajj. Szívem összehúzódott, mikor múltamra gondoltam, Dorothy-ra, anyuékra és Ő rá. Még mindig nem közömbös nekem ez a téma. Azt hiszem, soha nem is lesz az, de tudni kell tovább lépni, és tartani magam Peter utolsó kívánságához, miszerint felejtsem el. Még ha lehetetlenre is vállalkozom...

-És ő pedig Kelsey lenne.-mutatott be nekik, de nem figyeltem.

-Szia.-köszönt Lily, beletúrván tupírozott szőke hajába.

-Sziasztok.-válaszoltam, miután gondolataim visszaterelődtek a valóságba.

Közben a férfi, aki magyarázott, eltűnt.

-Szóval, mostantól úgy tűnik együtt dolgozunk.-közölte monoton hangon Lilien, miközben a számítógépén netezett.

-Igen. Azt hiszem.

-Ha bármi kérdésed lenne csak szólj. Megmutatok mindent.-majd elhallgatott, és órákig nem is szólt hozzám.

Csak telt az idő...ezred lassúsággal a megszokottnál. Böngésztem a neten, újságot olvasgattam. Egyszóval semmi dolgom nem volt. Unatkoztam. Dél fele azonban újra megcsörrent a telefon.

-Felveszed légy szi' Kels?-könyörgött Lilien, miközben a körmét lakkozta.

-Persze.-majd felemeltem a kagylót.-Jó napot! Alba Queen Hotel Recepciója. Mit szeretne?

-Egy kávét, két cukorral legyen szíves az igazgatóságra.-egy ismerős férfi hang csendült fel a vonal túlsó végén.

-Rendben, máris viszem.-majd leraktam és a kávégéphez ballagtam, miközben azon törtem a fejem, hogy honnan ismerhetem ezt az embert.

Mikor elkészült az ital, a lift felé vettem az irányt, fel az ötödikre. Végigballagtam a folyosón, majd bekopogtam az irodába.

-Tessék.-mikor ezt a kis szócskát kiejtette eszembe jutott minden. Tegnap, a tengerpart, és a koktél. Már tudtam honnan ismerős.

Benyitottam, és végleg meggyőződtem róla, hogy ő volt az. Brian Wide, a tegnapi megmentőm, és  mától kezdve  a főnököm is.

Kommentáld és csillagozd Pls. :) Köszi. (:

Nyolcadik rész - Egy nem várt vendég

2011. szept. 15. 15:33 - írta csakLilla

4 hónap múlva...

 

4 hónapja és két hete, hogy együtt vagyunk Peterrel... Így kimondva sokkal többnek tűnik, mint gondolná az ember. Hihetetlen, hogy mennyire elszaladt az idő...az iskolában a tanévet lezárták, a nyári szünet pedig már a végét járja. Azóta pedig már sok minden történt. Hol is kezdjem...? Azt hiszem, ehhez elő kell venni a naplómat...

Június 15: tanévzáró. Utána buli Mike-nál. Dor-ral, Peet-tel és még vagy ötven diákkal. Hajnalban Peet hazakísér.

Június 24: egész nap Peter-rel. Nála alszom! Khm... a többit nem részletezném.

Július 1-6: családi nyaralás anyuval és apuval. A leghosszabb Peter mentesen eltöltött idő, megismerkedésünk óta. Borzasztóan hiányzott. Nem is volt nélküle az igazi.

Július 15-18: üdülés PETER-rel a szülei nyaralójában! Azt hiszem, életem legjobb napjait töltöttem ott.

Július 19-Augusztus 16:  Mozi, strand, buli... minden ami belefér. A legjobb barátnőmmel és a szerelmemmel.

Szóval, ennyi lenne tömören. Így végigfutva mindezen, elég szép nyarat tudhatok magam mögött. Rossz lesz tőle megválni... De ne gondoljunk még erre! Még előttünk egy fél hónap...

Elővettem egy cetlit és írni kezdtem a bevásárlólistát. Ekkor hirtelen egy-vagyis három-hangos zörejre lettem figyelmes. Kopogtattak.

-Ki az?- kérdeztem a bejárat fele tartva.

-Kate...Boyl.-elakadt a lélegzetem. Ki? Ez nem lehet...ez csak valami vicc. Honnan tudja, hogy hol lakom? Szívem kihagyott egy percre. Megrezzentem. Mikor Peter elmesélte, hogy mit tett Kate a szüleivel, rájöttem, hogy ez a nő mindenre képes.

-Ki?-kérdeztem megerősítésképpen.

-Nyisd ki, és megtudod!-már biztos voltam kilétében. Szoprán hangja utánozhatatlan volt. Nem jó értelemben.

Elfordítottam a zárat, majd lenyomtam a kilincset.

-Szia!-üdvözölt. Nem viszonoztam.

-Miért jöttél?-tudakoltam zaklatottan.

-Be sem eresztesz? Na!-szélesre húztam ajkaimat, sóhajtott, majd kitártam az ajtót. Kate belépett, majd leült a kanapéra.

-Mit szeretnél? Vagy inkább akarsz?-helyesbítettem.Sokkal megfelelőbbnek tűnt az utóbbi, eddigi Katerine-nel kapcsolatos tapasztalataim alapján. Valószínűleg most is követelőzni jött.

-Szerintem már kitaláltad. Nem fogadtál szót nekem.-szemét rámszegezte, majd folytatta- Remélem, még emlékszel arra amit pár hónapja mondtam. Tudod, komolyan gondoltam! Azt hittem egyből megérted...

-Nem fogom elhagyni Petert! Soha! -mondtam neki, szinte már ordítva.

-Hm. Úgy látom nehéz a felfogásod... -csóválta a fejét- Egy hónapod van, hogy elhidegülj tőle, majd szakíts. Egy hónap, egy perccel se több.

Elgondolkodtam. Erre egyértelmű lenne számomra a válasz, ha nem egy gyilkossal beszélgetnék. Nagyot nyeltem. Ekkor kopodtattak. Bárki volt az, szó szoros értelmében megmentette az életemet.

-Hahó! Szívem, itthon vagy? -Peter volt. Kate, mikor az ajtó mögül a hang felcsengett, megdermedt. Leesett állal, kidülledt szemekkel meredt a bejáratra. Félelem, vágyakozás és csalódottság volt egyszerre a tekintetében. Tudta, ezzel a terve összeomlott.

-Nyisd ki!-parancsolt rám. Hát így tettem. De csak egy résnyire tártam ki.

-Szia.- köszöntem egyhangúan.

-Mi a baj?-megfogta az arcom két kezével.

-Semmi, tényleg semmi.

-Dorothy-nak hallottam a hangját előbb az ajtón át?-kérdezte.

-Nem egészen.-majd lesütöttem szemem. Peter átnézett a vállamon és megpillantotta Kate-et, amint a fotelen ül. Kezei leestek rólam, majd előrébb ment pár lépést. Arca elgrimaszolódott a dühtől.

-Mit. Keresel. Itt. Katerina? - nagy léptekkel közelített felé. Még nem láttam Peter-t ennyire zaklatottnak.

-Csak áldásomat adtam rátok, és bocsánatot szerettem volna kérni a múltkoriért.-ha nem velem beszélt volna pár perce, akár még el is hiszem neki.

-Ennyire hülyének nézel?! Tudod, már régebb óta ismerlek annál, hogy ennek bedőljek! És most menj innen! Takarodj! Te ribanc! - kiabált rá Peet, olyan erővel, hogy beleremegett a ház.

-Hát jó. Úgy látom nem látnak itt szívesen. - majd megfordult és az ajtó fele vette az irányt- De vigyázz a kis barátodra, nehogy véletlenül bármi valami baja essen! Tudod, ha az enyém nem lehet, akkor senkié- súgta a fülembe, majd elviharzott...

Hatodik rész - A volt barátnő

2011. aug. 31. 18:26 - írta csakLilla

-Pontosan ma van a napja annak, hogy három teljes hete járunk!-mondta Peet.-Azt hiszem, ezt meg kellene valahogy ünnepelnünk...nem gondolod?-majd felém kacsintott.

-Hát, rendben.De miben töröd a fejed?

-Mondjuk egy piknik? Délután?

-Hm... nem hiszem, hogy ráérnék. Dorothy-nak ma van a szülinapja, és úgy igazából még semmit nem vettem neki.-arcát pásztáztam, abban reménykedve, hogy némi együttérzést vélek majd felfedezni.

-Öhm. Azt hiszem, mintha nekem is említette volna, hogy nem bánná, ha megjelennék. Nem tudod, mit szeretne Dor?

-Szerintem nálam jobban senki nem ismeri. Ha akarod, helyetted is megvehetem...

-Megköszönném, édesem.-majd homlokon puszilt, és átölelt.

A délelőtt követően még beszélgettünk Peterrel, majd elmentem a plázába vásárolni.
Minden ajándékboltot végignéztem, de semmi egyedit nem találtam...így a ruházat mellett döntöttem. Pont egy butikban nézelődtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki vizslat. Egy nő volt az. Hosszú ballonkabátba, maxi csizmában és hatalmas kalappal a fején, ami a fél arcát elrejtette. Tovább álltam hát, de akkor is a sarkamban maradt. Megszaporáztam lépteimet, de mint az árnyékom, úgy követett. Ekkor hirtelen megfordultam, és átellenben találtam magam vele. Körülbelül öt méter lehetett kettőnk között a távolság. Felemelte a fejét. Hosszú, fekete, hullámos fürtjei, megcsillantak a neonlámpa fényében. Makulátlan arcán, sötétzöld szeme felett, füstös smink fedte bőrét. Többnek nézett ki mint húsz. Gyönyörű volt. 
Megdermedten álltunk mind a ketten, míg végre sikerült valami hangot erőltetni magamba.

-Miért követsz?

-Tudnod kell valamit!-arca komoly és rezzenéstelen volt. Elképedtem. Mégis mit kellene tudnom egy vadidegentől?

-Miről?

-Peterről.-megállt az ütő bennem. Mi csoda?

-Mi...Mit?-dadogtam. Két lépést tett felém majd folytatta.

-Felejtsd el őt! Nem hozzád való! Azt hiszed, hogy szeret? Nagyot tévedsz.

-Mégis ki vagy te?-faggattam ingerülten.

-Kate B...

-Peter Kate-je?-vágtam közbe.

-Igen.-sóhajtott.-Szóval beszélt rólam.

-Csak megemlítette a neved...akkor te lennél az exe.-nem akartam elhinni. Nem azt, hogy Peter elhagyta ezt a lányt, és nem azt, hogy most itt állok vele szembe. Hanem, hogy Peet engem választott, egy ilyen nő után, akivel bármiben összehasonlítanának, magasan ő nyerne.

-Mit mondott még rólam?

-Semmit.-böktem rá.-Mit akarsz tőlem?

-Már mondtam. Figyelhetnél jobban is! Én csak segíteni szeretnék, hidd el. Nem akarom, hogy később nagyobb fájdalom érjen. Peter nem szeret téged, csak engem akar veled elfeledtetni! De ez soha nem fog neki sikerülni, mert minket egymásnak teremtettek. Nézz rám.-egy kirakat üvege elé vezetett, ahol jól látszódtunk mind a ketten.-Nézd a hajam, a testem, az idomaim, az arcom, a ruhám...most pedig nézz magadra! Koszos melegítő és egy régi sportcipő, a frizurád aligha látott még balzsamot, az alkatod egy átlagos tizenévesével egyenlő...-a szemem megtelt könnyel-sosem leszel elég jó neki!-kicsordult egy csepp, és lefolyt az államig, ahonnan lecseppent.-Csak nem sírsz?! Nem akartalak megbántani...de ez így sokkal jobb lesz mindkettőtöknek.-majd elsétált.

Én lerogytam a földre, hátamat az üvegnek támasztottam. Majd zokogtam. Úgy éreztem, ennek a napnak befellegzett. Majd pár perc múlva összeszedtem minden erőmet, és elindultam megvenni az ajándékot.

Mikor hazaértem, átöltöztem és kisminkeltem magam, hogy kevésbé legyen feltűnő, hogy bőgtem, majd rohantam Dor partijára, késésben voltam. Útközben megnéztem a nem fogadott hívásokat, aminek hetven százalékát Peet-től kapottak töltötte ki. Négyre beszéltük meg a találkozót, és már öt múlt pár perccel. Hát felhívtam, de nem vette fel. Hagytam neki egy üzenetet:

-Szia édesem! Ezer bocsánat, hogy késtem, de mindjárt ott vagyok! Még egyszer sajnálom, csak valami halaszthatatlan dolgom akadt.-hazudtam.

Pár percre rá meg is érkeztem. Felköszöntöttem Dorothy-t, majd Peet keresésébe kezdtem.

-Nem láttad Peter-t?-kérdeztem Dor-t.

-Azt hittem veled jön. De neked kellene rá vigyáznod, már nem azért!-felkacagott.

-Úgy volt megbeszélve, hogy itt találkozunk...

Ekkor hátulról valaki átölelt. Illata ismerős volt. Csuklóján ezüst karkötő, amit mindig... ez csak Peet lehet az! Megfordultam, majd homlokon puszilt.

-Hol jártál, ilyen sokáig drágám? -kérdezte.

-Hát ugye sürgősen...szólt anya, hogy ugorjak be hozzá az irodába, mert... mamámnak ki kellett váltanom a patikából a gyógyszerét.-hazudtam...és elég jól.-Hívtalak telefonon, de nem vetted fel.

-Tudom. Lemerültem.

Ekkor eszembe jutott, hogy hol is jártam valójában, és hogy kivel  is találkoztam. Összerezzentem.Mi van ha igazat mondott? Nagyot nyeltem, majd megráztam a fejem. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom!

-Kelsey! Hahó! Kels. Kelly! Hol járnak a gondolataid?

-Sehol. Figyelek. Mondjad!

-Na ez az... előbb már előbb megkérdeztem egyszer. Szerinted milyen stílusú zene szóljon?

-Mindegy.-ekkor Peter megfogta a kezemet és arrébb húzott.

-Mi a gond?-kérdezte.

-Semmi.

-Tudom, hogy valami van. Láttam az arcodat előbb! Hol jártál egy órája?

-Mi ez, kihallgatás? Már mondtam, hogy a patikában!-feldúlt voltam.

-Kelsey... ne hazudj... tudom, hogy nem ott voltál. Mi történt? Ki vele!-lesütöttem fejem, szégyelltem magam. Majd egy nagyot szippantottam a levegőből és rákezdtem.

-Találkoztam vele.

-Kivel?

-Kate-tel.

-Milye...az exemmel?-megdöbbent.

-Igen.

-Mit tett veled az a szemét ribanc?

-Semmit!

-Az igazat!

-Rendben. De előbb kérdezhetek valamit?

-Igen.

-Szeretsz te igazán?

-Persze, de ezt remélem anélkül is tudod, hogy meg kellene erősíteni.

-Mindennél jobban?

-Mindennél.

-Még Kate-től is?

-Mi? Ez egyértelmű szerintem. Mivel beszélte tele a fejed az az álszent?

-Semmivel.

-Kels, így nem tudok segíteni!

-Nem szorulok a segítségedre.

-De...

-Figyelj, téged választottalak, nem?! Miért tettem volna, ha nem lennék beléd szerelmes?

Elgondolkodtam. Igaza volt.

-Bocsáss meg. Nem akartalak...

-Nem tesz semmit. Csak nem értem, hogy hogy bizonytalanodhattál el.

-Haragszol?-kérdeztem.

-Nem! Dehogy... egykoron velem is ugyanezt tette Kate. Könnyen rá tudja az embereket beszélni mindenre.

-Hogy szakítottatok? Vagy miért?

-Ez hosszú... majd egyszer elmesélem. De most inkább érezzük magunkat jól, és bulizzunk! Nem a kedvenc számod szól éppen?-terelte gondolataimat jobb irányba.

-De, az...

-Hölgyem! Szabad egy táncra?-kérdezte pimasz mosollyal az arcán. Nem tudtam türtőztetni magam, hát beleegyező pillantást vetettem rá. A karomat az övére helyeztem, majd együtt elindultunk a táncparkett felé.

Negyedik rész - Túl a barátságon

2011. aug. 28. 23:44 - írta csakLilla

Másnap reggel a Dorothytól kapott huszonkilencedik telefonhívásra keltem.

-Végre méltóztattál felvenni! Hogy lehet délig aludni, mikor a barátnődnek az egekben a vérnyomása, a te hibádból! Tudod, drága a márványkoporsó! Amit persze te fogsz fizetni, ha itt azonnal nem meséled el részletesen a tegnap estédet!

-Gyere át egy fél óra múlva, addig rendbe kapom magam. Mindent elmondok, ígérem!

-Tizenöt perc múlva ott vagyok! Punktum. És nem kések!

-De...!-lecsapta. Valószínűleg már rohant a cipőjét húzni.

Elindultam hát fogat mosni, közben pedig rendszereztem a tegnap történteket. Mindenre tisztán emlékeztem...és egy darabig még fogok is. Felejthetetlen este volt.

Dor tíz perc alatt átért hozzánk, és még be sem esett az ajtón, máris faggatóra fogta.

-Csók?

-Nem volt.

-Ölelés?

-Elmaradt.

-Jártok egyáltalán?

-Nem.-csalódottság ült az arcára.

-Összevesztetek?

-Nem! Dehogy.

-Akkor ki hibájából nem jöttetek össze? Legalább bevallottad neki, hogy tetszik neked?

-Igen, de ő megelőzött vele... én állítottam le azzal, hogy túl gyors a tempó.

-Ne csináld már! Most komolyan! Kedveled vagy sem?!

-Igen. De miért kellene egyből rámásznom?

-Mit miért? Ilyet a lányok csak lekoppintásképpen szoktak mondani! Az még hogy jártok, nem azt jelenti, hogy az első alkalommal le kell feküdnötök!

-Tudom, de...

-Nincs de! Sipirc a szemem elől! Szégyent hoztál rám! Erről dumáltam én neked tegnap órákig?! Hétfőn az első dolgod legyen felkeresni!

-Oké. Megértettem, parancsnok!-forgattam a szememet.

Dorothy újra előadta a pasikról szóló kiselőadását, feleslegesen, majd három óra múlva távozott. Megkönnyebbültem, mikor kilépett az ajtón. Ilyen is ritkán fordult elő, de most kivételesen untatott.

Délután elővettem a befejezetlen házi dolgozataimat, majd estig minddel elkészültem. Észre se vettem mennyire elment a idő, csak azon kaptam magam, hogy már fel kellett kapcsolnom a lámpákat, hogy lássak is valamit.Ekkor jutott eszembe, hogy anya rám bízta, hogy menjek le a boltba pár dologért, mindenképp, mert holnap nem lesz nyitva.
Gyorsan felkaptam a cipőmet, és rohantam lefele, a sarki abc-be. Reménykedtem benne, hogy még nyitva találom.
Még nem zártak be mikor odaértem, de én voltam az utolsó vásárlójuk. Megvettem amit kellett, majd hazafele indultam, mikor megpillantottam egy szemből közeledő kék Nissant. Pont mint...Peteré. Lelassított és áttért az én sávomba. Most már biztosra tudtam, hogy csak ő lehet az. Lehúzta az üveget.

-Szia cica! Elvihetlek?-vonta fel szemöldökét a napszemüvege alól. Somolygott.

-Hello Peter!-mosolyogtam vissza rá.

-Na! Pattanj be!-levette szemüvegét majd felém fordult.-Vásárolni voltál?

-Igen. És te? Mit keresel itt? A belvárosban?

-Téged!-hátrahőköltem-Csak vicceltem, na! Nem kell egyből megijedni!-nevette el magát.-Csak a könyvtárban jártam.

-És mit is kerestél ott?

-Csak a családfámat kutatom szabadidőmben.-ez elég hihetetlenül hangzott az ő szájából, de nem találtam érthető magyarázatot arra, hogy miért hazudna.

-Az biztos jó dolog lehet, de engem két házzal arrébb, ki kellett volna rakni. Azt hittem tudod hol lakom.

-Szeretnék valamit mutatni.

-Nem ér rá? Már késő van.

-Nem, én ragaszkodom hozzá.

-Hát jó.-adtam be a derekam.

Hosszú ideig mentünk még, mikor hirtelen letértünk egy földútra. A gyomrom görcsbe rándult. Mit akarhat Peet?

-Mégis hova viszel?

-Majd meglátod, szívi!-rezzenéstelen arccal vezetett tovább.

Mi van ha Peter is egy olyan gyilkos amilyeneket a híradókban lehet látni? Mi van ha nem törődött bele a visszautasításba, és úgy akar bosszút állni, hogy élve eltemet? Hirtelen megszűnt az autó motorjának zúgása. Peter állította le.

-Megérkeztünk. Kérlek várj meg itt!-majd kiszállt, és az erdő fele vette az irányt.

Mi van ha most megy az ásóért ? Mi van ha most készíti elő a koporsómat? Nem, ez Peter. Tudom, hogy semmi ilyenre nem lenne képes. Vagy mégis?!

Ekkor előbújt a sötétből, hátratett kezekkel. Valamit rejtegetett. Egy baltát? Egy kést? Egy ásót? Félnem kellett volna, de nem tettem. El kellett volna szaladnom, de lábaim földbe gyökereztek. Kiáltanom kellett volna, de hangom gyenge volt. Biztonságosabban éreztem magam a közelében, mint bárhol máshol. Pedig agyam ennek az ellenkezőjét sugallta. 
Ekkor odaért az autóhoz, kiszálltam, és az üléshez támaszkodtam.

-Kelsey!-megérintette a könyökömet. A torkomban dobogott a szívem.-Eljöttél ide velem, a világ végére, ahol nyugodtan megölhetnélek, és eltemethetnélek úgy, hogy senki nem találna meg soha. Eljöttél ide velem, és nem szaladtál el, mikor elmentem neked ezért, ami akár egy fejsze is lehetne.-hátulról elővette a bal kezét, amiben egy vörös rózsát tartott. Átadta. -még gyorsabb lett a pulzusom.Próbáltam egy köszönöm félét kinyögni, de elakadt a hang a torkomon.-Két napja ismersz, és eljöttél velem egy ilyen helyre...és még te mondod, hogy nem bízol bennem?-nevettem, szemem tele volt könnyekkel, de nem mertem gyengeségemet kimutatni.Lesütöttem fejem, elpirultam. Ekkor Peter megfogta kétoldalt a csípőmet, majd felrakott az ülésre. Jobb kezével beletúrt a hajamba, a ballal pedig átkarolt. Olyan forróság öntött el, hogy azt hittem, ha most azonnal nem öntenek le egy vödör vízzel, felgyulladok. Peet közelebb hajolt, majd távolabb, aztán hirtelen megcsókolt. Lágyan, gyengéden, de mégis szenvedélyesen. Szívem kihagyott egy pillanatra. Viszonoztam. Hátul az egyik kezemmel támaszkodtam, a másikkal pedig Peter tarkóját simogattam.
Egy-két perc múlva eltoltam magamtól. Légszomjam volt. Szemébe néztem majd elmosolyodtam. Arcom egy arasznyira volt az övétől.

-Hazavigyelek?-kérdezte.

-Igen. Anyu haragudni fog, ha nem talál otthon. De most már tényleg haza!

-Igenis!-felnevetett, majd folytatta-Azt hiszem, ezzel a lépéssel átléptük a barátságunkat határvonalát.

-Szerintem is. De nincs mást tenni, ez visszavonhatatlan. Úgy látszik bele kell törődnünk, hogy már csak kapcsolatban lehetünk egymással. Ha tudnád, hogy mennyire sajnálom...-ránéztem, majd a vállára hajtottam fejem...régóta nem éreztem magam ennyire boldognak.

 

Úgy látszik kész a negyedik rész is, remélem tetszik;))